Először is tekintsünk vissza a megérkezésünk napjára. Máté az előzményeket már megírta, én csak kiegészítem egy kicsit. Aznap este az ágy úgy vonzott minket, mint egy mágnes és mi engedtünk neki. Mielőtt elaludtunk érzékeltük, hogy a szoba mintha nem lenne olyan meleg, később nagyon hideg lett. Ez annak köszönhető, hogy a lakásban egy beállított hő érzékelő van, ami a fűtést irányítja, tehát nappal melegebb van, estére pedig csökken a hőmérséklet. Hát első éjjel ez túlságosan is lecsökkent. A lakótársak ezt nem érzékelték, mert az ő két szobájuk együttvéve akkora, mint a miénk. Pulcsiban, zokniban és dupla takaróval aludtunk. Nem volt túl kellemes, de másnap megoldódott a probléma, csak picit feljebb kellett tekerni a kapcsolót, mert kb. 16 fokra volt állítva.
A következő napon - pénteken- miután felkeltünk, megreggeliztünk a maradék szendvicsekből, összeszedtünk magunkat és útnak indultunk. Irány az Ikea, hogy megvegyük a hiányzó dolgokat. Mátéval eldöntöttük, hogy lesétálunk 3 buszmegállót a metróig, ami Varsóban az egyetlen metró. Térkép nélkül nehézkesen ment, sejtettük merre vagyunk, de nem volt túl egyértelmű, egy picit tovább is mentünk, mint kellett volna, de megtaláltuk és ez a lényeg. Vettünk egy 24 órás jegyet és már be is jutottunk a föld alá. Hogy elérjünk a célállomáshoz, át kellett szállnunk egy buszra, aminek a megtalálása szintén bonyolult volt elsőre. A buszmegállóban kerestük, de kiderült, hogy a villamosmegállóban kellett volna felszállni rá. 20 perc buszozás után megérkeztünk az Ikeába. Vásárlás előtt megebédeltünk, hogy együnk valami meleg ételt, ne csak szendvicseket. Megvettünk mindent, ami kell: takarót, párnát, ágynemű huzatot, lepedőt, törölközőt, vágódeszkát és tepsit. A visszaút már sokkal gyorsabban ment, egyrészt a városba befelé kisebb volt a dugó, így repesztettünk a busszal, másrészt már tudtuk mivel és meddig kell menni. Kitaláltuk, hogy ha már lendületben vagyunk, akkor csak lerakjuk a pakkot és megyünk rögtön a boltba, ami pár utcával arrébb található a lakástól. A neve Real, olyan, mint nálunk az Auchan vagy a Tesco. Nagyjából tisztítószereket vettünk, de csak pár apróságot, mert a lakásban bőven akad egyéb takarítószer. Így- mindennel felszerelve- megpróbáltuk szebbé varázsolni a szobánkat, ami nem volt nehéz, mert akkora porcicák fogadtak minket, hogy hajaj. De nem kíméltük őket, kiporszívóztunk, letörölgettük a polcokat és bepakoltuk a ruhákat.
Rendrakás után, befészkelődtünk az ágyba, majd Skype-oltunk a családdal, így tudták, hogy minden rendben van. Sokkal otthonosabban éreztük magunkat a tisztaszobában és főként az ágyneműben, szóval hamar elaludtunk.
Ebéd az Ikeában
